Az indiánok ősei a székely írás szójeleket használó elődjét vitték magukkal Szibériából Amerikába 40-30 ezer évvel ezelőtt. Ebből a szibériai forrásból hun közvetítéssel jutott a kínai írásba is néhány jel. Ebben a cikkben eurázsiai párhuzamok segítségével bontjuk ki az anaszazi tál jeleinek értelmét.

1. ábra. Anaszazi tál felülnézeti világmodellel (fotógrafika)

Az anaszazi indiánok az USA területén éltek az Újvilág felfedezése előtt és a penut indiánok közé sorolják be őket. Otto von Sadovszky és Szabó István Mihály a penut indiánokat tartja - meggyőző érveléssel és nyelvi azonosságok felmutatásával - a magyarok és az obi-ugorok nyelvrokonainak. E felismerésüket most újabb írástörténeti alátámasztással erősíthetjük meg (korábban már mutattunk be hasonlókat, pl. a Jóma ligatúrát).

Az eredeti anaszazi indián tál közepe kopott és lyukas, amit a rajzi rekonstrukció során eltüntettem (befoltoztam az edényt), hogy a grafikai képet és a jeleket zavartalanul, az eredeti állapotnak megfelelően láthassuk. Előzőleg megnyugtatóan sikerült tisztázni, hogy a tál közepén nagy valószínűséggel nem volt további jel, azaz a fenti képen a teljes jelkészletet látjuk.

A tálon három székely jel: az "f" (Föld), az "m" (magas) és az "s" (sarok) rokonát találjuk. Az Írástörténeti Kutatóintézet baráti körének kutatói (Simon Péter, Forrai Sándor, Szekeres István és s sorok szerzője) a 90-es években már tisztáztuk e székely betűk akrofóniáját; azaz tudjuk, hogy milyen szójelekből alakultak ki ezek a betűk.

A fenti anaszazi tálon nem betűk, hanem szójelek találhatók, amelyeket még ebben a minőségben (szójelként) hoztak magukkal az indiánok ősei Szibériából. Ugyanezt a jelkészletet találjuk a hunoknál is - azaz az anaszazi tál elemzésével hun őseink jelhasználatáról is megtudhatunk valami újat.

A másolatok hosszú sorának köszönhetően fennmaradt jelek (a szójeleket alkalmazó szibériai írásrendszer) korát az Újvilágba vándorlás időpontja segít meghatározni. Mivel ezt általában 40-30 000 évre becsülik, legalább ennyi idős lehet a fenti indián jelek eredeti változata is (ha a vándorlás időpontját jól határozták meg). Maga a tál természetesen jóval később, nem sokkal Amerika felfedezése előtt készülhetett.

A Föld szójel

Az 1. ábrán látható anaszazi tál jelmontázsának alapja a körbe zárt kereszt alakzattal rokon világmodell (mandala). Ez a székely írás "f" (Föld) jelének rokona (azonban ezen az indián tálon nem az Éden négy folyóját, hanem négy hegységét ábrázolták. A tál az Éden (az Ararát térségének) jelképekből összeállított térképe. Ezt a világmodellt a világ szinte minden tájára elvittek magukkal a 45-35 000 évvel ezelőtt innen szétrajzó homo sapiens sapiens csoportok. Köztük voltak a magyarság és az indiánok közös ősei is. Az elválás valahol a Turáni-alföldön, vagy Szibériában következhetett be, amiből következően a székely írás elődje az Éden területén keletkezhetett, legkésőbb kb. 50 000 évvel ezelőtt (ott alakulhatott ki és válhatott általánosan ismertté a Föld szójel, még az elindulás előtt).

Ez a képszerkezet az ősvallás világelképzelését, az őshazát és az isteni Teremtés helyszínét ábrázolja - ezért volt olyan fontos a megőrzése minden - innen kirajzó - embercsoport számára.

2. ábra. A krí (cree) mandala a fenti anaszazi tál világmodelljének rokona; a székely írás "s" (sarok) jelének négy változata látható rajta

3. ábra. A chilei ezüst kabáttűn lévő világmodell a székely írás "f" jelének pontos megfelelője

4. ábra. A kínai írás "Föld" szójele (Karlgren nyomán); azonos az asztrológusok legalább az ókor óta alkalmazott "Föld" jelképével

5. ábra. A székely "f" betű Bél Mátyás ábécéjéből; a felülnézeti világmodell az Éden egy forrásból négy irányba tartó szent folyóit ábrázolja, amelyekről az Ószövetség is megemlékezik

A "magas sarok" ligatúra

A kőkori világmodelleken gyakori a sarkok jelölése valamilyen ligatúrával, amelyet rendszerint székely jelek előképéből alkottak. Ilyet látunk ezen az anaszazi tálon is. Ez az indián ligatúra a "magasba vezető út" és a "sarok" jeléből van összetéve. Mindkét elemi jele hegyábrázolás.

6. ábra. Az anaszazi sarokligatúra két jelből: a "sarok" és a "magas" szójeléből áll; arra utal, hogy a sarkok hegyei a magasba (az égbe) vezető lépcsőként szolgálnak

7. ábra. A Botalov által közölt késő szarmata - kora hun csaton szintén a sarok jelét (a székely "s" megfelelőjét) találjuk a világmodell sarkain; középen a négy szent folyó jele

8. ábra. A Karanovo kultúra pecsétnyomója (Makkay János nyomán); a világmodell sarkain a székely "s" (sarok) és "sz" (szár "úr") jelek ligatúráját találjuk ("eget tartó fa" kompozíciót alkotnak); a képszerkezet körbe zárt X alakja a "Föld" szójele, a világmodell közepén az "r" (Rá napisten) jelképe

A "magas" szójel

A magas szójel hegyekből rakott lépcsőt ábrázol s a magasba vezető út ősvallási gondolatát illusztrálja. Ez az út az ősvallás központi témája volt, mert a természeti erőknek kiszolgáltatott ember és az égiek kapcsolatát biztosította.

9. ábra. A székely írás "m" (magas) jele Bél Mátyás ábécéjéből

10. ábra. Korondi korsó magas szójele

11. ábra. Magyargyerőmonostori kályhacsempe "magasba vezető út" jelképe

12. ábra. A kínai "kaptató" szójel

13. ábra. Az anaszazi "magas" szójel

A "sarok" szójel

Az 1- ábrán látható indián sarokligatúrák egyik eleme a székely írás "s" betűjének pontos megfelelője. Ez a székely betű a "sarok" szójeléből keletkezett. Az indián jelrendszerben szintén szójel lehet. Értelmére a világmodell sarkain való elhelyezéséből és a képi tartalmából következtethetünk. Hegyet ábrázol, amelynek a sarkokon való szerepeltetése világossá teszi, hogy ez esetben is az égbe vezető út eurázsiai jelképének indián megfelelőjével van dolgunk.

14. ábra. A székely rovásírás "s" (sarok) jele Bél Mátyás ábécéjéből

15. ábra. Az anaszazi sarok szójel

Összegzés

Az anaszazi tál képszerkezete is, meg az elemi összetevői megtalálhatók a magyar (hun) jelek világában. Az 1993-ban elvégzett matematikai valószínűségszámítás alapján bizonyos, hogy ezek nem véletlenül egyeznek meg - azaz az anaszazi tálat a székely írás előzményével írták meg.

Az írásrendszerek rokonságának köszönhetően megértjük az anaszazi tálon lévő jelek ősvallási mondanivalóját. A tál az Édent (a teremtett és rendezett Földet) ábrázolja, sarkain a magas sarok jelképekkel. Tudjuk, hogy az ősvallás a sarkokat megszemélyesített, a sarkoknak külön istene volt. Mivel sarok (szár Óg) szavunk Heraklész nevével közös gyökerű, ezekben az anaszazi sarkokban (hegyekben) Heraklész oszlopait tisztelhetjük.

A tál értelme "magas sarok földje" vagy "magas szár Óg földje" lehetett. Mai értelme, európai gondolkozással és szóhasználattal: "magasságos Heraklész úr földje".

Feltehető, hogy e közös jelek valamikor közös szavakat jelöltek. Ez elvileg lehetőséget adhat az anaszazi tál jeleinek hangzósítására (elolvasására is). A jelenlegi tudásunk azonban nem elegendő ahhoz, hogy a jelentésüket tekintve megértett jelképeket hangzósítsuk is, azaz kiolvassuk. Ehhez az indián nyelveket kellene ismernünk. Akkor remélhető e téren előrelépés, ha a penut indiánok nyelvében a magyar sarok "szár Óg", ma(gas) és Föld szavak megfelelőit megtaláljuk. Erre van esély (amint a Jóma megfelelőjét is megtaláltuk), de nem bizonyos, hogy e szavak máig felismerhető formában megmaradtak az indiánoknál is.

Varga Géza írástörténész

Jókai Mórral és Gárdonyi Gézával már nem beszélgethet, e sorok írójával azonban eszmét cserélhet őstörténeti, írástörténeti és egyéb kérdésekről is, ha a falusi turizmus keretében az országot járván eljut az Őrségbe és igénybe veszi a veleméri Cserépmadár szállás és a Csinyálóház vendégszeretetét, vagy megnézi a díjtalanul megtekinthető Sindümúzeum kiállítását a magyar hieroglif írásról.

Budapest legjobb leírása http://www.budapestcity.org/